A kilenc alapszabály

Nyitóoldalunkon már olvashattátok, hogy nem vagyunk egyformák. Meg kell találnunk a hozzánk illő módszereket, egyénre szabott programot kell kialakítanunk önmagunk számára.

Ugyanakkor van néhány tanács, amit érdemes átgondolnunk, mert sokak tapasztalatain alapulnak. Ez a nyelvtanulók 9 alapszabálya…

1) Higgy magadban!

Kudarcok esetén gyakran elhangzik a mondat: „Nincs nyelvérzékem.”. Ez így biztos nem igaz. A nyelvtanulás egy összetett dolog, nem mindegyik terület megy egyformán könnyedén mindenkinek. Van, akinek a szavak tanulása egyáltalán nem okoz problémát, mások sokat küszködnek, amíg megjegyeznek egy-egy szót. De lehet, hogy bár a szavak tanulása számukra nehéz feladat, de könnyedén átlátják a nyelvtani szabályokat.

Tehát ne írd le magad! A „negatív programokat”, mint pl. „Nem nekem való a nyelvtanulás.”, „Nem vagyok elég okos.”, „Túl nehéz ez nekem.” felejtsd el! A szakirodalom felhívja a figyelmet az „önbeteljesítő jóslatok” veszélyeire – addig ismételjük, mondogatjuk magunknak ezeket a mondatokat, amíg valóra válnak.

Persze mondani könnyű, megvalósítani nehezebb. Szerencsére van egy-két fogás, ami segíthet motivációnk fenntartásában, a pozitív gondolkodásmód kialakításában.

Az egyik legfontosabb – kísérletezzünk, találjuk meg a számunkra hatékony módszereket, illetve azokat az embereket, illetve lehetőségeket, melyek segíthetnek.

2) Ne add fel!

Ez a legfontosabb tanács. Sokan átéltük már, hogy amikor elkezdünk tanulni egy nyelvet, úgy érezzük nagyon jól haladunk, napról-napra több szót tudunk, látványos a fejlődésünk. De egyszer csak lelassul a folyamat, úgy érezzük, egyre több nehézségbe ütközünk. Ezt az időszakot többféle módon említik a szakirodalomban: intermediate plateau, speed bump, intermediate hump. Az, hogy ez a fogalom megjelent, jelzi, hogy ezzel a problémával nemcsak mi küzdünk. Minden nyelvtanuló életében bekövetkezik.

Nagyon fontos, hogy ebben az időszakban is fenn tudjuk tartani motivációnkat, ne kedvetlenedjünk el, ne adjuk fel. Ebben segít, ha tudunk váltani – az új kihívások új megközelítéseket, új módszereket igényelnek. Ha megtanulunk reális, kisebb célokat kitűzni és megvalósítani (erről még lesz szó). Ha ismerjük azokat a módszereket, melyekkel felmérhetjük, hol tartunk, milyen ütemben haladunk, melyek a problémás területek, és ezekre a területekre fókuszálunk.

És végül, ebben az esetben is segíthet, ha tanulótársakra találunk, akik hasonló cipőben járnak, és együtt próbáljuk meg leküzdeni a nehézségeket.

3) Vállalj felelősséget! Találd meg a saját utad!

Ahogy a programunk elnevezése is megfogalmazza: „It’s up to me.” – azaz „Rajtam múlik!” Alakítsd ki saját tanulási programodat! Válaszd ki a neked illő módszereket! Próbáld ki az adott módszert, ha beválik, alkalmazd, ha nem, felejtsd el! Ugyanígy kutasd fel azokat a forrásokat (könyveket, honlapokat), melyek segíthetnek!

De fontos tanács – ne higgy el semmit, anélkül, hogy kipróbálnád, felmérnéd, neked beválik-e. Mindig kétkedve fogadd azokat a módszereket, amik azt állítják, mindenki számára csak egy út létezik az eredményes nyelvtanulásra – az övék. Egyrészt lehet, hogy tényleg bevált számukra – de nem vagyunk egyformák; másrészt sokszor látszólag „tudományos” alapok mögé bújva akarnak eladni valamilyen terméket.

4) Ismerd meg magad!

Ahhoz, hogy eredményes legyél, és saját kézbe vedd nyelvtanulásod irányítását, ismerned kell önmagad, milyen tanuló, milyen nyelvtanuló vagy? Milyen módszerek eredményesek számodra? A honlapon ehhez is találsz majd segítséget. Fel kell tudnod mérni, milyen ütemben haladsz előre, mi megy jól, miben vannak nehézségeid?

Ha pontos képed van tudásodról, könnyebben tűzheted ki a következő célt, hatékonyabban találhatsz megoldást a problémádra.

5) Reális célokat tűzz ki!

Mi nyelvtanulásunk célja? Mindenkinek más – van, akinek a munkájához kell; van, aki a sikeres egyetemi felvételi miatt szeretne nyelvvizsgázni; van, aki utazása során szeretne hétköznapi szituációkban eredményesen kommunikálni; de még folytathatnánk a sort.

És persze kitűzhetnénk azt a célt is, hogy anyanyelvi szinten megtanulunk angolul. De, ha ezt a célt fogalmazzuk meg rögtön a legelején, amikor nekifogunk a nyelvtanulásnak, és ehhez mérjük az aktuálisan elért eredményeinket, nagyon sokára érezzük csak azt, hogy közelítünk a kitűzött cél felé.

Fontos, hogy szintünknek megfelelő, világos, megvalósítható, rövidtávú célokat, részcélokat tűzzünk ki, melyek megvalósítását könnyedén felmérhetjük, elemezhetjük, majd az eredmények alapján újabb célt fogalmazhatunk meg.

Így látjuk előrehaladásunkat, a célok megvalósulását sikerélményként élhetjük meg – ez erősíti motivációnkat, kitartásunkat.

6) A nyelvtanulás legyen életed része!

Amikor egy-egy csoportban elkezdjük az „It’s up to me!” programot, az első mondat, amit felírunk a füzetbe: „English isn’t just a subject. Learning English is a way of life.”, azaz az angol nem egyszerűen egy tantárgy, angolul tanulni egy életmód / életstílus. Mit jelent ez?

Az angoltanulás nem korlátozódhat az iskolai órákra és a házi feladatokra! Tudatosan használjunk ki minden lehetőséget a nyelvtanulásra – vegyük körbe magunkat a nyelvvel! Hallgassunk zenét, nézzünk filmet, olvassunk szintünknek megfelelő könyveket, honlapokat angolul stb.! Legyen a nyelvtanulás a napirendünk része, minden nap szakítsunk rá időt valamilyen formában!

7) Próbálkozz, használd a nyelvet!

Erről a kérdésről a szótanulásról és a beszédkészség fejlesztéséről szóló részekben részletesen olvashatsz. A lényeg az, hogy nyelvtanulásunk kezdetétől próbáljuk meg használni, kreatívan alkalmazni a nyelvet pl. a tanult szavak és nyelvtan segítségével alkossunk mondatokat, fogalmazzuk meg saját gondolatainkat! Keressük azokat a lehetőségeket, amikor megszólalhatunk angolul!

Alkothatunk kisebb tanulócsoportot, nyelvi klubot, ahol erre lehetőségünk nyílik, de kereshetünk nyelvtanuló társakat az interneten is.

8) Ne félj a hibáktól!

Sajnos sokan nem mernek megszólalni, próbálkozni a nyelvvel, mert félnek attól, hogy hibáznak – a tanárnak vagy a többieknek rossz véleménye lesz róluk vagy rossz jegyet kapnak, pontot vesztenek. Vagy, ha még is muszáj megszólalniuk, gátlásosak lesznek, nehezen fejezik ki magukat.

Tudjuk, könnyű azt mondani, hogy ne törődjünk a többiekkel, legyünk bátrak, de mégis ezt javasoljuk, mert hosszútávon sokat nyerhetünk azzal, ha a kezdetektől megpróbáljuk használni a nyelvet, gyakorlatot szerzünk.

Nem tudhatunk mindent. Ahhoz, hogy a tanultak készségszintre kerüljenek, sokat kell gyakorolnunk, a gyakorlat során pedig először többet, majd egyre kevesebbet hibázunk. A hibákból is sokat lehet tanulni – jelzik, hol vannak még problémáink, mi az, amit újra át kell gondolnunk, mit kell még gyakorolni.

9) Használd ki a nyelvórákat!

Sokszor meglepődnek a diákok, de még a tanárok is, amikor ehhez a ponthoz érünk, és azt mondjuk, a nyelvórára másképp kell tekinteniük a diákoknak, mint egy átlag „iskolai órára”. Mert milyen egy „iskolai óra”? Sajnos abba sok minden belefér – tanulás a következő órára, beszélgetés a padtárssal, a házi feladat lemásolása stb.

A nyelvórák fontos szerepet töltenek be nyelvtanulásunkban – és még egy fontos szempont: ingyen vannak. Iskolás korunkban heti 3-5 nyelvórát kapunk – érdemes kihasználnunk őket, még pedig minden percet. Azzal az elhatározással kezdjünk hozzá minden egyes órához, hogy a következő 45 percet az angolra szánjuk! Az órán lehetőségünk van fejleszteni nyelvtudásunkat; használni a nyelvet, angolul kommunikálni társainkkal és a tanárral; ha hibázunk szakértő segítséget kapunk.

(Persze ha méltányosak kívánunk lenni, a többi tantárgy is megérdemli ezt a hozzáállást!)