A helyes kiejtés elsajátítása az egyik kulcskérdés, ha szeretnénk, hogy megértsenek minket, amikor angolul beszélünk. Ez nem azt jelenti, hogy csak akkor lehetünk elégedettek, ha az anyanyelviekhez hasonlóan tökéletes brit vagy amerikai akcentussal beszélünk. A cél, hogy beszélgetőtársaink megértsenek minket, eredményesen kommunikáljunk.
Ehhez meglepő módon nemcsak a kiejtésünk fejlesztésére (hangok képzése, intonáció) van szükség, hanem mindez szorosan összefügg a szótanulással is. Tudnunk kell, hogy egy szót, hogyan kell kiejteni – akkor mondhatjuk, hogy tudunk egy szót, ha tudjuk, milyen hangokból áll. Például, ha tudjuk, hogy a „born” szóban hosszú o hangot kell ejteni, és azt próbálunk meg képezni kimondásakor, még ha nem is sikerül tökéletesen „angolosra”, nagyobb valószínűséggel érti meg majd beszélgetőtársunk, hogy mire gondoltunk, mintha pl. ö hangot ejtenénk a szóban, ami egy gyakori hiba.
Tapasztalatom szerint beszélgetőtársaink füle hamar hozzászokik ahhoz, ha egy hangot a magunk módján, következetesen ugyanúgy képzünk, ha nem is úgy, ahogy az anyanyelvi beszélők, és megértik, amit mondunk. De ez csak akkor működik, ha egyébként helyesen ejtjük a szót.
Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes arra törekedni, hogy minél inkább közelítsünk az anyanyelvi kiejtéshez – gyakorlással nagyon jó szintet érhetünk el. De hogyan? Íme egy-két ötlet:
1) Hangok képzése
Mivel a magyar és az angol hangok képzése között lényeges különbségek vannak, érdemes tudatosan is gyakorolni képzésüket. Ehhez ma már az interneten is nagyon sok videó található, ahol nemcsak kiejtik, hanem el is magyarázzák képzésüket. Érdemes hangosan gyakorolni, utánozni a szereplők szájtartását. Nagyon jó a BBC Learning English Pronunciation Tips honlapja, ahol a számunkra nehezebben ejthető hangok, kettőshangzók stb. kiejtéséhez kaphatunk segítséget.
Itt újra érdemes felhívnunk a figyelmet arra, hogy nem elég egy hangot helyesen ejteni, de tudnunk kell azt is, hogy egy adott szóban milyen hangot kell ejteni. Nem mindegy pl., hogy hosszú o hangot ejtünk vagy kettőshangzót a következő szavakban: called [`kO:ld] és cold [k@Uld], vagy egy másik példa, ha csak úgy magyarosan ejtjük a dupla w hangot a „west” szóban, könnyen „vest”-nek hangzik, ami nem ugyanaz.
Ha nem vagy biztos, hogy egy szóban milyen hangot kell ejteni, szótanuláskor hallgasd meg a hangos szótárban, pl. a Cambridge Dictionary szótárban meghallgathatod a szót mind angol mind amerikai kiejtéssel, vagy az írott vagy online szótárakban és a legtöbb tankönyv végi szószedetben is megtalálod a szavak kiejtését zárójelben kiejtési jelekkel.
Sokan idegenkednek ezektől a jelektől, úgy érzik, megtanulni egy újabb ábécét, jelrendszert felesleges. Ezzel vitatkoznánk. Egyrészt a legtöbb jel lényegében megegyezik a magyar ábécében is megtalálható betűkkel (pl. b, d, f, g, h, k, l, m, n, p, r, t, v), másrészt az egy kis időfordítással megtanulható jelrendszer segít abban, hogy helyesen tanuljunk meg egy szót – ha rosszul tanulsz meg egy szót, rögződik, és később sokkal nehezebb kijavítani. Az igaz, hogy hatékonyabb, ha kimondatjuk a szót a hangos szótárral vagy valamilyen telefonos applikációval, de sokkal gyorsabb a tankönyvben található szószedetből tanulni, mint mindegyik szót külön-külön kikeresni.
A kiejtési jelekről jó összefoglalást találsz ezen a honlapon.
2. Szóhangsúly, intonáció
A szóhangsúly a szónak az a szótagja, melyet kiemelünk, amit határozottabban, nagyobb erővel ejtünk. A magyarban a szóhangsúly kötött, mindig az első szótag hangsúlyos. Az angolban bármelyik szótag lehet hangsúlyos. Szótanuláskor kell megjegyeznünk, az adott szó melyik szótagja hangsúlyos.
Az intonáció vagy hanglejtés a mondat „dallamát” jelöli. A magyar és angol nyelv között sok eltérés van az intonáció terén is. Például az eldöntendő kérdések esetében. Az angolban az eldöntendő kérdések hanglejtése végig emelkedő.
A hanglejtésen túl fontos tudni azt is, hogy a mondaton belül, ahol a szavak nem önállóan jelennek meg, változik erősségük is, vannak olyan szavak is, melyeket alig hallani, „elharapjuk” őket. Például a „to” szó úgynevezett erős alakja, amikor önállóan áll [tu:], de mondatban leggyakrabban gyenge alakját halljuk: [tU] vagy [t@].
Az intonáció gyakorlására is számos honlapot találhatsz, de már az említett BBC Learning English Pronunciation tips oldal is foglalkozik a kérdéssel.
3. Ötletek, tippek
a) Tanulj hangosan!
Az új szavakat tanuld hangosan, ismételd el többször pl. a hangos szótár meghallgatásával. Ha teheted, hallgasd meg otthon is a tankönyv anyagát, olvasd fel hangosan, vedd fel, majd hallgasd vissza, elemezd, hogy sikerült, majd próbáld meg újra. Különösen figyelj a mondatok hanglejtésére, a hangsúlyos és hangsúlytalan szavakra!
b) Shadowing / Parroting
Ez egy egyszerű, sokak által kipróbált módszer – számos filmet találhatsz róla az interneten is. Először is válassz ki egy hanganyagot, videót vagy filmrészletet, lehetőleg felirattal! Nézd meg, ha szükséges, keresd ki az ismeretlen szavakat! A legjobb, ha 4-5-ször megnézed, mielőtt a „shadowing” technikát alkalmazod, azaz a szereplőkkel együtt, őket utánozva te is mondod a szöveget. Van, aki nem a szereplőkkel együtt, hanem csak a mondat elhangzása után ismétli meg azt. Próbáld ki, neked melyik módszer jön be!
Ne csak a szereplők hangját, hanglejtését utánozd, hanem arckifejezésüket, gesztusaikat is.
Jó szórakozás ezt valamelyik nyelvtanuló társaddal kipróbálni – megosztva a szerepeket.
c) Identitásfelvétel / modellezés
Polyánki Balázs könyvében (Az idegen nyelv tanulásának stratégiái, Bicske: Tanulási Stratégiák Bt., 2004) találtuk a következő két módszert:
identitásfelvétel
Gondoljunk egy valós vagy egy kitalált személyre, akinek az általunk tanult nyelv az anyanyelve. Határozzuk el, hogy 5-10 percre belebújunk a bőrébe. Úgy viselkedhetünk, járhatunk, cselekedhetünk és beszélhetünk, ahogyan ő tenné. Az idő lejártával ismét legyünk önmagunk. Tekintsünk vissza a feladatra és tudatosítsuk, hogy mely vonásokat akarjuk magunknak megőrizni (pl. gesztikulálás, mélyebb hang, lassúbb beszéd, szófordulatok stb.) Később tudatosan használjuk fel ezeket. (Polyánki, 2004. 1.)
modellezés
Figyeljünk meg egy olyan személyt, aki az adott nyelven jól beszél. Nézzük meg közelről, milyen gesztusai, arcjátékai, jellegzetes vonásai (hangja, testtartása, mimikája, kézmozgása, stb.) vannak, miközben az adott nyelven beszél. Utánozzuk. Tudatosítsuk a javulást. (Polyánki, 2004. 6.)
d) Egy adott hang hete
A hangok képzésénél már említettük, hogy a magyar és angol hangok képzése a legtöbb esetben eltér. Érdemes ezért a hangok képzésére külön is figyelmet fordítani, gyakorolni azt. Jól bevált módszer erre az, ha egy-egy rövidebb ideig csak egy hangra koncentrálunk, pl. (w) hang hetet tartunk. Mit is jelent ez?
Először összegyűjtjük azokat a szavakat, melyeket már tanultunk, és melyekben ez a hang előfordul. Megnézzük az interneten a hang képzéséről szóló videót, próbálkozunk, gyakoroljuk a hang kiejtését. Esetleg az adott hangot tartalmazó nyelvtörőket is keresünk, és tovább gyakorolunk. Majd a következő hét folyamán erre a hangra koncentrálunk, odafigyelünk rá, hogy helyes szájtartással stb. ejtsük. Természetesen ez az időszak lehet hosszabb is, a lényeg a gyakorláson van.
e) Zenehallgatás
Kedvenc zenéink hallgatása segítheti kiejtésünk fejlesztését is. Egy-egy szó a zene segítségével könnyebben rögzül.
Melyik akcentus?
Nagyon gyakran elhangzik a kérdés, melyik akcentust válasszuk? Van, akinek a brit, van, akinek az amerikai akcentus tetszik. A döntést meghatározhatja még az is, hogy a későbbiekben hol és hogyan hasznosítjuk majd nyelvtudásunkat. A lényeg szerintünk az, hogy próbáljunk meg következetesek lenni, ha pl. az amerikai akcentus mellett döntünk, ismerkedjünk meg annak jellemzőivel – a gyakorlásnál használt hanganyagokat, videókat is ez alapján válasszuk ki.