Az önellenőrzés és önértékelés képességének kialakítása 2. – tanórák utáni értékelés

A tanulók többségének a nyelvtanulás lehetősége csak az iskolában adott. Nem járnak különórákra, ritkán vagy sosem jutnak el a célnyelvi országokba. Számukra különösen fontos, hogy kihasználják az iskolai nyelvoktatás, a tanórák nyújtotta lehetőségeket. Fel kell ismerniük a tanóra szerepét a nyelvtanulás folyamatában. Meg kell tapasztalniuk, hogyha aktívan vesznek részt az órán, fejlődik nyelvtudásuk. Meg kell figyelniük, át kell gondolniuk, hogy a különféle tanórai tevékenységek végzése során mit tanulnak, milyen készségük fejlődik.

A program bevezetésétől kezdve hangsúlyt fektetünk arra, hogy a tanulók ismerjék fel a tanóra szerepét a nyelvtanulás folyamatában, tanulják meg, hogyan tudják kihasználni az abban rejlő lehetőségeket.

Ezt a folyamatot elősegítik a tanórához kapcsolódó megfigyelési feladatok, az óra végi rövid értékelések, illetve az egyéni beszélgetések.

A megfigyelés és az értékelés során a következő területekre fókuszálunk:

  • Mit tanultam a mai órán? Miben fejlődtem?
  • Hány szót, kifejezést, milyen nyelvtani ismereteket sajátítottam el?
  • Melyik készségem fejlődött az órán?
  • Hogyan fejlesztettem kiejtésemet?
  • Mit tanultunk, gyakoroltunk az egyes feladatok elvégzésekor?
  • Hogyan használtam ki az időt? Tudtam-e végig koncentrálni? Hányszor kapcsoltam ki? Miért? Mi zökkentett ki?
  • Mennyire voltam aktív az órán, hányszor jelentkeztem?
  • Hogyan használhattam volna ki jobban az óra nyújtotta lehetőségeket?

Módszerek:

1) Megfigyelési feladatok

Arra kérjük diákjainkat, hogy az óra végén töltsenek ki egy rövid kérdőívet magukról, gondolják át, mi történt az órán, mit tanultak, miben fejlődtek. Ezt a módszert nem kell állandóan alkalmazni, hatékonynak bizonyult akkor is, ha csak egy-két hétig, rendszeresen, minden óra végén kitöltöttük a kérdőívet (2-3 perc). Ilyenkor legtöbbször be sem szedtük, hanem csak arra kértük a gyerekeket, hogy gondolják át, min kellene, lehetne változtatnunk, hogy eredményesebb legyen az órai közös munka. Így megerősödhet bennük az a tudat, hogy tanulásuk irányítása az ő kezükben is van, sok minden „múlik rajtuk”.

Ha mégis úgy döntünk, hogy beszedjük a válaszokat – nagyon sok fontos információhoz juthatunk. Fontos azonban, hogy ne érezzék, hogy ez egy „dolgozat”, és a válaszokkal meg kell felelniük tanáruknak.

a) a tanórai munka figyelemmel kísérése egy-egy szempontsor alapján

A szempontokat óra elején rögzítjük, értelmezzük, megbeszéljük az alkalmazható módszereket és feljegyzési technikákat, majd óra végén megbeszéljük a tapasztalatokat. Egy-egy szempont alapján egymás után több órán végzünk megfigyeléseket, hogy a tanulók gyakorlatot szerezzenek az adott szempont szerinti értékelésben.

Szempontok lehetnek:

  • időfelhasználás (Tudtam-e végig koncentrálni? Hányszor kapcsoltam ki? Miért? Mi zökkentett ki?)
  • tanórai aktivitás (Mennyire voltam aktív az órán? Hányszor jelentkeztem? Hányszor szólaltam meg angolul?)
  • tevékenységformák, feladattípusok (Értettem-e a feladatot? Könnyen ment-e? Mi volt a feladat célja? Mit gyakoroltam elvégzése közben? Mi okozott nehézséget?)
  • nyelvtanulási módszerek gyakorlati alkalmazása (Mennyire volt számomra eredményes az adott módszer? Szívesen alkalmaztam-e?)

Mintakérdőív:

Az óra végén kérhetjük arra is diákjainkat, hogy értékeljék órai munkájukat, és fogalmazzák meg, mi az, amit legközelebb esetleg másképp csinálnak majd:

Valamilyen rajzos formában is történhet az értékelés, pl. egy virág szirmait színezik ki a gyerekek, aszerint, hogy mennyire elégedettek magukkal:

Fókuszálhatunk az óravégi értékelésben csak egy területre, pl. a készségekre.

b) egy-egy feladat megoldásának figyelemmel kísérése

Érdemes lehet egy-egy feladat után arra kérni diákjainkat, hogy gondolják át, milyen értelme lehetett egy-egy feladat elvégzésének.

Szempontok lehetnek:

Mi volt a feladat célja? Mit tanultam elvégzése közben? Könnyen megértettem-e? Volt-e valamilyen nehézségem?

Sokszor panaszkodnak tanártársaink, hogy diákjaik pl. pármunka, csoportmunka során passzívak, magyarul beszélnek, és ha nincs rajtuk a tanár szeme, nem dolgoznak. Ezen a problémán is segíthet ez a módszer. Ha közösen átgondoljuk, hogy miért is dolgozunk párban, milyen területen és hogyan fejlődhetünk a feladat elvégzése közben, a gyerekek is megértik, hogy fontos, hogy aktívan vegyenek részt az órán.

2) Megbeszélés a tanórák végén

A tanórák végén röviden áttekinthetjük diákjainkkal közösen, mi miért történt az órán, az egyes tevékenységek milyen szerepet töltenek be, milyen területet, mely készséget fejlesztenek.

Kérdések lehetnek:

  • Ma mit tanultunk? Hogyan?
  • Amikor ezt vagy azt a feladatot végeztük, illetve játszottunk, mi volt a cél? (Mit gyakoroltunk?)
  • Mennyire tudjuk? Mit kell még gyakorolni?
  • Mi lesz a következő lépés?
  • Mi tetszett az órán? Miért?
  • Mi volt a leghasznosabb? Miért?
  • Mi ment kicsit nehezebben? Miért?
  • Miért fontos a házi feladat? Mit fogunk vele gyakorolni?
  • A házi feladatot meghatározhatjuk közösen is – mit kell még gyakorolni, ezt hogyan érhetnénk el?

Első lépés lehet, ha az óra elején meghatározzuk, mi lesz az óra célja, pl. „Hogy tehetünk fel kérdéseket egyszerű múlt időben?” vagy „Összegyűjtjük és megtanuljuk a járművek nevét angolul.” Óra végén pedig közösen átgondoljuk, hogy mennyire sikerült megvalósítani a kitűzött célt, illetve, hogy melyik feladat, mennyire segítette a cél elérését.

Rajzos formában akár össze is gyűjthetjük, mi mindent tanultunk az órán, mindenki beírhatja a rajzba, mi minden „került be az agyába”, mi az, amit nem tudott még 45 perccel azelőtt.

Már hallani véljük a tiltakozást – olyan kevés időnk van egy-egy órán, ha még ezekkel a kérdésekkel is foglalkozunk, teljesen lemaradunk. Tény, hogy időigényes ez a módszer. Ugyanakkor, egyrészt nem kell minden óra végén mindezt átgondolnunk. Javaslatunk az, hogy 3-4 egymást követő órán iktassuk be az óra végi közös megbeszélést – ez is már elég lehet arra, hogy a gyerekek megértsék az órán nem véletlenül történnek a dolgok, és ha aktívan vesznek részt az órán, fejlődik nyelvtudásuk.

Másrészt lehet, hogy időt vesztünk, de mégis nyereségesek leszünk – előre lépünk tanítványaink autonómiájának kialakításában, és óráink hatékonysága is növekszik.

Az első rész (félévi átfogó értékelés) ide kattintva elolvasható.